Többé nem csatangolunk hát
ily késő éjbe már,
bár szivünk csöppet se lomhább,
s ragyog még a holdsugár.
Kardról lehull a hüvely
és a lélekről a mell,
nem liheghet szűntelen:
a szívnek béke kell.
Bár az éjben érzelem gyúl,
s túlhamar megtér a nap,
nem csatangolunk ezentúl
holdas ég alatt.
(Devecseri Gábor)
SOHA TÖBBÉ NEM SÉTÁLUNK
Hát soha többé nem sétálunk
Oly későn az éjben,
Bár szívünk még őrzi álmunk,
S a hold még ég a fényben.
S bár az éj még őrzi vágyunk,
S bár a nappal közeleg,
Soha többé nem sétálunk
Hold alatt és fény felett.
(Szabó Lőrinc?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez számomra nagyon érdekes, ugyanis a második verziót - melynek fordítójában nem vagyok 100%-osan biztos - valahogyan szebbnek, kerekebbnek látom, és mégis, az első verzió tetszik jobban. Abban, mintha több lenne a lélek, és a szenvedély...
VálaszTörlésDevecseri kitűnő fordító, Szabó Lőrinc is. Devecseri fordítása közelebb van az eredetihez. A második versszakkal igazából egyikük sem tudott mit kezdeni. Szabó Lőrinc(?) elegánsan kihagyta, Devecseri nem tudta megfogni (And the heart must pause to breathe, / And Love itself have rest.)
VálaszTörlésKedvenc versem Devecseri fordításában!
VálaszTörlésHa ezt Szabó Lőrinc fordította.....hát sehol sem tart az elsőhöz képest!