1.
Lábáig év meg év után,
mig hever ágyán egymaga,
átnőve bibor psplanán
árad el éjsötét haja.
Elbűvölt teste kétfelén
a gyöngypártából szétkereng:
a gazdag, álmos, enyhe fény
a göndör fürtön meg se leng.
Giorgione: Az alvó Vénusz
2.
A csillaghímes takaró
lankadt selymével tagjait
formázza, fürte szakadó
éjzáporából kivakit
karja lágy árnya, s nagyszemű
gyémántkösöntyüvel lobog:
a csöndet vággyal tölti hű
szépsége, fénnyel a napot.
Thomas Frances Dicksee: Cleopatra (1876)
3.
Alszik: s pihegés a terem
holt legét nem rebbenti meg,
egy illatos tincs ott pihen
keblén, és nem vall ütemet.
Alszik: s párnája a puha
nyomástól két dagadt halom.
Alszik, s nem álmodik: csupa
forma és teljes nyugalom.
(Babits Mihály fordítása)
Velazquez: Vénusz a tükörrel
